A történet vége

Írta: Kulcsár Attila

Betlehemben, az időszámításunk kezdetén egy összeírás miatt óriási népvándorlás kezdődött.  Augusztus császár – 2019 évvel ezelőtt – elrendelt egy népszámlálást a Római Birodalomhoz tartozó Szíriában és Júdeában, hogy felmérje az adófizető polgárok és a hadra fogható férfiak számát. 

Czirenius volt akkor a helytartó, aki óriási felfordulást csinált a tartományban ennek lebonyolításával, a rendkívüli állapot hetekig is eltartott. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, mondták volna 700 évvel később egy újabb próféta követői, ugyanis a galileai adminisztráció úgy szervezte meg az egészet, hogy mindenki utazzon haza szülővárosába, és ott majd családonként összeírják őket az aedilisek. Mindenütt óriási tömegnyomor lett. A kis galileai települések nem volt felkészülve ekkora turizmusra. A szállodák megteltek. A magánházakban is minden talpalatnyi helyet kiadtak, persze sokan nem jelentették be, és nem fizettek később személyi jövedelemadót a bérbeadásból származó jövedelemből. Az emberek akkor se volt jobbak a jelenlegieknél.

Karácsonyi öröm

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Az öregasszony a sötét szobában ült. Ha lámpát gyújtana, egyedül érezné magát. A sötétben mindenki ott van, akit szeret. Karácsonyi hangulatot szeretne érezni. Nem akar szomorkodni. Régi örömöket, ünnepi emlékeket idéz. Amkor gyermekként olyan kisjézuskás boldogságos várakozás vette körül. Nevetés, titkolózás, ki mit ad a másiknak ajándékba… Ó, azok az ünnepi illatok! A karácsonyi kalács, ami a kemencében sülve nőtt nagyra, fényesen barnára, vanília illatúra. A fenyőfára ők maguk főzték a szaloncukrot, kávésat, kakaósat. Már a csomagolás is ünnep volt. Büszkeség, hogy ha venni nem tudtak, de mégis van, saját készítésű! És voltak tavalyi fényes ragyogó csillagok, sztaniolból.