Nem rendeltetésszerű használat

Írta: Margittai H. Ágnes

 

      Itt van ez a koronavírus – derült égből villámcsapásként tört ránk. Mindennap valami breaking news, fake news, csak próbálj eligazodni.

    Szinte a vírus hírével egyidőben kaptam egy levelet, hogy egy olasz orvos ezt ajánlja… Nem volt benne semmi különleges: forró tea vagy forró víz (!) ivása, mert 26-28 °C fokon elpusztul a vírus, aztán írt a slejmről meg a száraz köhögésről, a vírusok terjedési sebességéről, a kézmosás fontosságáról, no és a fertőtlenítés mindenhatóságáról. Első blikkre ok. Aztán jön az értő olvasás, ami nekem ugye nem az erősségem újabban. Felületesen, gyorsan átfutok mindent, és sokszor kiderül, hogy a felét sem értettem meg... Másnap egy újabb Index-cikk szinte pontról pontra cáfolta az olasz orvosnak tulajdonított mondatokat. Késő. Körülbelül harminc ismerősömnek elküldtem a cikket miheztartás végett. Még jó, hogy ctrl+c és ctrl+v-vel mindenkinek odabiggyesztettem, hogy ezt egy egészségügyben dolgozó ismerősöm küldte. Azt hittem akkor, hogy ez jó, mert még inkább bizonyítja a cikkben leírtak valódiságát. Szóval gáz. Úgyhogy elküldtem ugyanazoknak a cáfolatot is. De mi van, ha azt már nem olvassák el, és csak nyelik a forró vizet, a tüsszentésbe nyugodtan besétálnak, mert a vírusok úgyis leesnek a földre, vagy … Nem is folytatom. Mi lesz ennek a vége?

    Egyik este lefekvés előtt még eszembe jutott, hogy írnom kell egy levelet, jobb híján a telefonomról. Furcsa kis villódzások közepette megíródott az üzenet, majd elsötétült a kijelzője, és megszűnt működni. Másnap bevittem a vevőszolgálatra, hátha ott életet tudnak lehelni bele. Az ügyintéző első kérdése az volt, hogy van-e töltőm. Nem is értettem, persze, hogy van, otthon. Ja, nem hozta? Az eszem megáll! Az, hogy nokedli szaggató nem lelhető fel egy telefonboltban, érthető, de hogy nincs telefontöltő, az nonszensz. A hozzáértő munkatárs unottan forgatta kezében a készüléket, majd kitöltött egy garancialevelet, hogy sétáljak át vele a Samsung szervizbe. Másnapra ígérték a javítást. Úgy dél körül felhívtam őket, megkérdeztem, mikor mehetek a telefonomért. Sajnos Pestre kellett küldeniük, a jövő héten érdeklődjek. Mégis mire gyanakszanak? Víz érte a telefont. Micsoda? Valószínűleg vizesek lettek az alkatrészei vagy vírusos. Koronavírusos? Az nem lehet, hiszen fertőtlenítettem. Persze a pasas értette a viccet. Ha tudná, hogy mennyire nem volt az!

    Szóval az egész koronavírusos fake newsban leginkább a kézmosás és a fertőtlenítés fogott meg. Antibakteriális kézmosó van a fürdőszobákban, a konyhában, a WC-kben, az utóbbiakban rásegítve tömény kézfertőtlenítővel is. Azt már régen tudom, hogy a számítógép billentyűje, a telefonunk meg a távirányító több kórokozót hordoz, mint a vécécsésze. Ja, a szupermarketek bevásárló kocsijait ki ne felejtsem. Szóval időről időre rám szokott törni a fertőtlenítés. Domestosos vízbe mártott ronggyal áttörülgetem ezeket az eszközöket. Utána egy darabig megnyugszom. Namármost, megint itt volt az ideje eme cselekedetnek, mert veszély van. De most nem óvatoskodtam, kicsit többet löttyintettem mindenből, mindenre. Pár óra múlva a konyhában a távirányító adta be a kulcsot. Mi van, itt minden bekrepál? - kérdezi a jó uram. Hát tudod, Murphy törvénye szerint, ami elromolhat az el is romlik… pláne, ha rá is segítenek, mormoltam halkan. A laptopom még él.

    Tegnap azt olvastam, hogy az alkohol öli a koronavírust. Erre rögtön két pálinkával indítottam a reggelt megelőzés gyanánt.  Holnap azt írják majd, hogy a szex a legjobb a megelőzésre. Hát kíváncsi vagyok! 

    A telefon nélküli hatodik napon értesített a szerviz, hogy mehetek a telefonomért.

    Csak a közterület felügyelők ne lennének! Én azokkal a jóemberekkel nem vagyok kibékülve. Pár éve ötezer forintra büntettek, mert egy durva kavicsos zsákutcában a satnya, fűnek csúfolt valamin parkoltam. Aztán volt az ominózus záróvonal melletti parkolásom, amit sikeresen offoltam.

    Most megint a parkolás. Szeretem a parkolójegyeket, jobban, mint az automatákat, vagy az sms-es parkolást. Valami különleges érzés jár át, amikor 10-15 perccel átverem parkolási társaságot, gondolom, az ötezer forintot próbálom imígyen visszaszerezni. Általában egy évre előre meg szoktam venni a jegyeket, de az idén ez még nem történt meg, így maradt az automata. Mire a kb. száz méterre lévő automatától visszaértem az autómhoz, már a szélvédőn virított a sárga cédula, gondosan nejlonzacskóba burkolva, nehogy baja essék. Nem kicsit lettem ideges. A nyílegyenes utcán egyetlen ember sem volt a láthatáron. De csak előbukkant valahonnan egy szemfüles parkolóőr, és ahogy érkezett, el is tűnt. Most megint kezdhetem behajtani az ötezret. Ez a kis intermezzo zavarta meg a szervizbe történő belépésemet. Egyébként is feszült voltam, mert a negyedik napon összeszólalkoztam a szervizes fickóval. Felhánytorgattam, hogy nem adtak cseretelefont, miért nekem kellett elvinni az üzletükbe stb. Szóval, hülye vagyok, mert ez egy sor olyan kérdés, amit akkor kellett volna feltenni, amikor történtek az események.

    A kissé morózus fiatalember három oldalas kísérőlevéllel adta a kezembe a garanciában nem javítható készülékemet. Négy-öt fotót mellékeltek is, feltárva a belsejét, jól láttatva, hogy a nedvességre érzékeny indikátor elszíneződött, ismeretlen eredetű anyag befolyásából származó maradvány észlelhető, visszamaradt korróziós nyom található a főpanelen, ami a nem rendeltetésszerű használat során keletkezett. Szóval, áttételesen mégis a koronavírus döntötte le.

    Este eszembe jutott, hogy ez a Pestet is megjárt eszköz milyen szörnyű vírusokat hordozhat, ezért újra áttörültem, de akkor már csak nagyon lájtosan, alig érintve. Aztán gondoltam egyet, megpróbáltam bekapcsolni. És láss csodát! A hatvanegy százalékig feltöltött telefon kijelzőjén a legnagyobb fényességben elém tárultak az ikonok. Akkor most gyógyultnak tekinthető ez a drága jószág? Korai volt az örömöm, mert az derült ki, hogy a gyógyulás útjára lépett, de maradandó sérüléseket szenvedett, ezért az eredeti funkcióját többé nem tudja betölteni.

    Csak remélni tudom, hogy nem jutunk a telefonom sorsára…

A kép forrása: ITT