A történet vége

Írta: Kulcsár Attila

Betlehemben, az időszámításunk kezdetén egy összeírás miatt óriási népvándorlás kezdődött.  Augusztus császár – 2019 évvel ezelőtt – elrendelt egy népszámlálást a Római Birodalomhoz tartozó Szíriában és Júdeában, hogy felmérje az adófizető polgárok és a hadra fogható férfiak számát. 

Czirenius volt akkor a helytartó, aki óriási felfordulást csinált a tartományban ennek lebonyolításával, a rendkívüli állapot hetekig is eltartott. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, mondták volna 700 évvel később egy újabb próféta követői, ugyanis a galileai adminisztráció úgy szervezte meg az egészet, hogy mindenki utazzon haza szülővárosába, és ott majd családonként összeírják őket az aedilisek. Mindenütt óriási tömegnyomor lett. A kis galileai települések nem volt felkészülve ekkora turizmusra. A szállodák megteltek. A magánházakban is minden talpalatnyi helyet kiadtak, persze sokan nem jelentették be, és nem fizettek később személyi jövedelemadót a bérbeadásból származó jövedelemből. Az emberek akkor se volt jobbak a jelenlegieknél.

József – a valamikori Dávid király elszegényedett családjából származott mesterember – is útnak indult ifjú feleségével, Máriával, hogy teljesítse állampolgári kötelességét. Mária ekkor már „mindenórás” terhes volt, mégse szorítottak nekik helyet egyetlen szobácskában sem, annyian voltak már minden lakásban – azt mondták volna 1945 évvel később: mint az oroszok. Júdeában ilyenkor reggelre 17 fokra hűl le a hőmérséklet, de a szabad ég alatt mégse töltheti az éjszakát egy várandós asszony.

Mária férje sorba járta az utcákat, és bekopogott valamennyi házba, de mindenhol elutasították: már egy hónapja lefoglalták minden szobánkat. Húzzon egy szőrt a tenyeremből, ugye nem tud, hát én se tudok még egy helyiséget kialakítani a falak között.

Amikor Mária jelezte, hogy elfolyt a magzatvize, az egyik asszony szolidaritásból mégis megoldást talált a férje helyett, és bevezette őket az istállóba, volt ott egy szénatárolásra használt szabad jászol, amióta megdöglött az egyik tehenük. – Na, vackolódjanak le ide.

József pokrócokból és néhány deszkából csinált valami derékaljfélét asszonyának – az ácsok az építőipar legműveltebb mesterei, később is ők csinálták a katedrálisok kupoláit –, és mivel a krónikák szerint nem segített neki senki, ellátta a bábaasszonyi teendőket is. Papás szülés volt, de az angyalok is segíthettek, mert az első szülés ellenére a kisded minden komplikáció nélkül jött a világra. József vizet hozott be a kútról, elkötötte a köldökzsinórt, és Mária mellére tette a kisdedet, ahogy azóta is szokták a bábaasszonyok.

Ekkora már a közeli mezőkön a pásztoroknak megjelentek az angyalok, és hirdetni kezdték, hogy megszületett a Megváltó. Ez lehetett az akkori SMS: „Menjenek a csillag járása után, és megtalálják Betlehemben.”  

El is indultak. Útközben mások is csatlakoztak hozzájuk, mert a Messiást már régóta megjövendölték nekik. Néhány tudós is megkapta az SMS-t, ők már az őskrónikák szövegei szerint régóta várták ezt a hírt. Napkeleti bölcseknek hívja őket a Szentírás. Útra keltek ők is, és mindenféle ajándékokat vittek a kisdednek és az édesanyjának. Aranycsörgőt, tömjént és mirhát adtak át Józsefnek. A  tömjén, mint illatosító szer kellett is az istállóba, a mirha meg mint sebgyógyító balzsam, már akkor is a legjobb ír volt a köldökre és mindenféle sebek gyógyítására, fertőtlenítésére – mint ma a Bepanthen. 

Hasonlatosan a maiakhoz, karácsonyi hangulat jött létre ott a barmok között, a sok vendég örömére. A csillag ott állt és ragyogott az istálló felett, az evangélisták leírása szerint a Megváltó megszületését hirdetve a világnak. A csillagászok azóta azonosították is.

De az emberek gyarlók és türelmetlenek.  Mindenki. Add meg uram, Jézus! Máris, azonnal.

Néhány nap múlva – mint ma is a plázák és boltok pultjainál – megjelentek a reklamálók. Nem kanyarodik a kisautó, hiányzik belőle az elem. Nincs benne a használati leírás. Hibás az áru. Nem lehet összedugni a csatlakozó elemeket, mert az egyikből kettő van, a másik meg hiányzik. Nem működik a távirányító. A helikopter nem megy fel a plafonig, a sílécnek lejár a szavatossága, mert nincs elég hó.   

A kereskedők egy darabig állják a sarat. Ha viszed a blokkot, és az árut is abban a boltban vették egy hete, készségesen kicserélik. De sok ajándékot online vásárolunk ma már, korábban megvették ajándékozóik, más városban. Nincs meg a blokk, a számla.  A kereskedőket is meg lehet érteni. Mindig van, aki át akarja verni őket. Már a kicsomagoláskor eltűnt a dobókocka. A gyerekek összevesztek rajta, és elgörbült az autó felhúzója.  Rálépett a nagyapa a kisbékára, mert ottfelejtették a szőnyeg alatt. A kártyára ráborult a kóla, és hiába lett hajszárítóval megszárítva, meglátszik rajta. Meg hasonlók. Elvesztek kártya lapjai, mert a Zoli csalt már az első játékban is, és a zoknijában maradt. Ha nem cserélik ki az árut, a vevők kérik vissza pénzt.  Röpködnek a panaszkönyvek, a durva szavak. Egyhamar vége van a karácsonyi békességnek.

Már Betlehemben is ez volt. Az ötödik napon megjelentek a farizeusok, hogy kérik vissza az ajándékokat. Ez a kisded nem a Messiás, nem a Megváltó. Nem vesznek észre semmi változást az életükben, a csalók lelkiismerete nem nyugszik meg, a rómaiak maradtak Jeruzsálemben. Heródessel fenyegetőztek, hogy mennek hozzá panaszra. Mária szegény csak pironkodott, nem állt le vitatkozni velük, hogy ő bízik az angyali üzenetben. József kidobott néhány nagypofájú reklamálót. A kisded ezalatt csak mosolygott a későbbi bajusza alatt,   ahogy a kisbabák szoktak.

A végén már megjelent az Úr Angyala is, és kitessékelte a reklamáló farizeusokat:

– Hova sietnek, uraim, mit akarnak ettől a kisdedtől? Várják már ki a történet végét!