Sliccgomb foci

Írta: Kulcsár Attila

Nem úgy volt ám egykor, mint most, hogy ha egyszer-egyszer kimegyünk a meccsre  szurkolni a  csapatunknak, és  ha nem megy  a játék fiúknak, azt kiabálják a nézők kórusban a bírónak, hogy Hú-ha anyád, hú-ha anyád. Ha meg háromszor egymás után kikap a hazai pályán is a Törekvés, azt ordítozzák az edzőnek, hogy Sesztakov takarodj, Prokurbej, dugulj el! (Ez a kapusnak szól.) Mi azért régen olyankor is szurkoltunk a csapatunknak, ha nem volt jobb, és most is biztatjuk őket. Pedig milyen nehéz ma már a csatársort elsorolni. Azt mondja hogy: Melnyinszkij  Akenja, Dravcsenkó, Moniliu,  Bradov – szinte nyelv vizsga kell hozzá.  Gyerünk heteske, biztatják a villámgyors jobbszélsőt – akiknek még nincs meg.

Lelke rajta

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Arra emlékszem, hogy a mama magázta a papát, illetve Kendnek szólította:

– Hány tojásból lesz elég Kendnek a reggeli?

A papa viszont tegezve szólította meg:

– Hallod, Zsuzsánna! Elég lesz kettőből – mondta neki.

Talán ez is hozzájárult ahhoz a megbecsülő viszonyhoz, hogy sohasem veszekedtek. A mama fiatalabb is volt, meg kevés beszédű. Ha baja volt, inkább hallgatott róla, és a hallgatása elmondta a papának, hogy Zsuzsánna nem ért egyet vele.Elgondolkodott rajta, mi bántja a feleségét, ilyenkor pipára gyújtott, és elüldögélt az asztal mellett, mintha az újságot olvasná. Azután úgy szólt, hogy kiegyenesedett, ami görbe volt. Igazat adott – lehet, hogy csak nyúlfarknyit, de Zsuzsánna megbékült. Ebből is látszik, hogy a papa jó ember volt, figyelt a feleségére. A mama tisztelte a papát, kevés engedményt is értékelt, vagy ha nem, később elmondta szép szóval, mit szeretne.