Az áruló számla

Írta: Kulcsár Attila

Van, aki a korral bölcsebb lesz, van, aki kleptomániás, más javíthatatlan hazudozóssá válik, pedig csak szenilis. Gosztonyiéknál az asszony, Klotild, vénségére tisztaságmániás lett. Mindig is volt benne egy kis genetikai hajlam erre, az apja – Isten nyugosztalja – barokk-aranyozó volt. Őt hívták a templomokba, kastélyokba a gipsz-stukkókat bearanyozni. A 23 karátos arany füstlemez két ezred milliméter vastag. Az arany lapkákat ecsettel kell felvinni a kisangyalok arcára. Nagyon felelősségteljes munka. 

Mire való a vészfék?

Írta: Kulcsár Attila

Zolikát és Mórickát a szülei elszállították a nagymamához nyaralni – úgy döntöttek, hogy egy kis kikapcsolódás nekik is jár.  Egy ugrás csak a szomszéd megyeszékhely, de aztán egy nagyobb következett: leautóztak az Adriára egy hétre, pótnászútra, az igazi úgy is elmaradt. A fiúk – a 11 éves Zoli és a 7 éves Móric – jól el lesznek addig a Nagyinál.

Úgy is lett, a csipszek után megismerték a magyaros konyha ízeit, jó étvággyal fogyasztották a szilvás gombócot, nudlit, sztrapacskát, mákos tésztát, ezeket az egyszerű nyugdíjas ételeket. A fiúk mindketten módfelett elevenek voltak, naponta csak 10-12 órát töltöttek a TV vagy a laptop előtt. Ezért gondolt egy merészet a nagymami, elhatározta, hogy elviszi őket az unokatestvéreikhez, hadd melegedjek össze, ismerjék meg jobban egymást. Itt laknak 100 kilométerre, Intercityvel csak egy óra az út. Neki már ingyen van az utazás, a gyerekeknek meg hagytak itt pénzt a szülők, állatparkra, fagyira, buszra, uszodára.