Az áruló számla

Írta: Kulcsár Attila

Van, aki a korral bölcsebb lesz, van, aki kleptomániás, más javíthatatlan hazudozóssá válik, pedig csak szenilis. Gosztonyiéknál az asszony, Klotild, vénségére tisztaságmániás lett. Mindig is volt benne egy kis genetikai hajlam erre, az apja – Isten nyugosztalja – barokk-aranyozó volt. Őt hívták a templomokba, kastélyokba a gipsz-stukkókat bearanyozni. A 23 karátos arany füstlemez két ezred milliméter vastag. Az arany lapkákat ecsettel kell felvinni a kisangyalok arcára. Nagyon felelősségteljes munka. 




De jöttek az új idők, az új generáció. Klotild már csak az igényességet örökölte. A takarítás lett nyugdíjas foglalatossága, gyerekük nem volt. Vajúdtak a gének, és egeret szültek. A lakásba ölte minden tehetségét. Persze egy barokk kastélyban ez más lenne, de a sors neki már csak egy sorház 75 négyzetméterét juttatta. Ő azt olyanná tette, mintha múzeum lenne. Mindez akkor lett szinte kényszeres szokása, amikor elment egy tisztítószereket bemutató workshopra, és ott el lett varázsolva. Kipróbálta termékeiket, és azóta a cég marketingmenedzsere havonta megjelent flakonjaival náluk, és új tanácsokkal látta el. A Fortever CLEAN nevű világcég alkalmazottja, Gazsi udvarias, pontos, jó megjelenésű fickó volt, lassan a család barátja lett. A férj meg csak utalta a pénzeket, mint egy katonatiszt. Ha ez az asszony hobbija, ne sajnálja az ember, gondolta…

Klotild figyelme mindenre kiterjedt. Az utcaseprésre a házuk előtt, a kerítés mellett sárrázó kavicságy, sárkaparó vas, rácsos lábtörlő, durva szennyfogó szőnyeg, majd finom mikro-szálas cipőtalpkefe volt rendszeresítve: a CLEAN Fortever – az Örökké Nagyon Tiszta – cég termékei.  Az ajtón túl a márványpadlón műperzsa szőnyeg, felette rongyszőnyeg futók és persze szobapapucs volt odakészítve. Az utcai cipőt mindenki köteles egy fiókos rekeszbe, a cipőtárba behelyezni, a cipőrekesz Fortever. Ha a látogatónak esernyője volt vagy kalucsnija, az a tepsis fogasra került – azt is a Fortever forgalmazza.

Hobbija és fő foglalatossága lett a takarítás. Porszívózás, portörlés, bútorfényezés, bőrgarnitúra regenerálás, nippek törölgetése, könyvszekrény portalanítása – persze rézküszöbök fényezésére a Fortever Sidol a legjobb, de mindenféle felületre van ápoló szere.  Csillárok, képkeretetek, ablakok hetente sorra kerültek, mert már romlott a memóriája is, estére, amikor a férje hazatért a testépítő klubból vagy kiszállásaiból még mindig talál valami tisztogatni valót. Egyes sarkokra másodszor is sor kerülhetett, mert az alkonyatkor árnyékosabb a barokk szekrény csavart oszlopa, mint reggel volt. A fürdőszobájuk Klotild ízlése szerint berendezve, olyan volt, mint a versailles-i tükörterem, mert mind a négy oldala tükrökkel van burkolva, és azok aztán mutatták egymásnak a tisztaság legkisebb szeplőit is. De a Fortever takarítószer család nem ismer lehetetlent, bármire van szere. Kell is, mert a férje állandóan zuhanyozik, szappannal, pamaccsal borotválkozik. Hajat mos, folyton krémezi magát, és összefogdos mindent. És mindig körömkefét is használ, orrából kivagdossa a szőrt – meg máshonnan is –, azok össze-vissza szóródnak. A szaunaolaját maga porciózza kis üvegcsékbe. Rengeteg kosszal jár az is. Még jó, hogy itt vagyok én – erősíti meg küldetéstudatát Klotild asszony ilyenkor. 

– A nejem szerint piperkőc vagyok, pedig csak adok magamra, úgy is  mint senior testépítő bajnok. Régebben ez tetszett neki.

Gosztonyinénak ez a takarító mániája az egész hétre munkát adott. Az egyik napon, a ruhásszekrény portalanítása közben férje egyik zakóján talált egy sárga foltot, melyet a Fortever poratka-irtó sem távolított el. Valamelyik névnapi csokor virágpora lehetett, amikor kicsomagolta a krepp papírból, átadása előtt. Igen, emlékezett is rá, a tavalyi Klotild napi virága liliom volt. Nosza, tisztítóba vele!   

Klotild asszony leakasztotta, átkutatta a zsebeit, hogy nem maradt-e benne valamilyen kóbor pénz, igazolvány vagy névjegykártya. Ezekre nem akadt, de talált egy számlát, egy régi éttermi fogyasztásról: Búzavirág Ínyencház, Budapest, Keszkenő utca 3. 18 870 forint, plusz ÁFA. A számla kelte három évvel ezelőtt, 2016. május 25.

– Na, ez érdekes. Velőrózsa rántva tartárral, gombafejek rántva és somlói galuska. Aztán unikum, korsó sörök, és Baileys likőr, kétszer is.

– Hát ez egy gerlepár számlája – fogott gyanút Klotild. És az egyik a férjem, Géza. Mindig ezt rendelt étteremben, ez a kedvence, de én itthon utálok azzal a gejl velővel pancsolni. De ki lehet a nő, akivel vacsorázott? Mert az biztos, hogy nő az illető, és vegetáriánus, de az is a Baileyst szereti, mint én.

Az asszonyban pillanatok alatt felébredt a gyanú, hogy a férjének van valakije. És már ki tudja, mikortól.  Ez a számla is már három éves. Akkortájban nyerte kiemelt törzsvásárlóként az első ajándékutalványt a Fortever-től. Hiába a hűség, a tisztaság, ha a férjed egy piszok alak, – hatalmasodott el az asszonyban a felismerés. Hát ezt érdemlem én, annyi év után? Tiszta udvar rendes ház? Ilyen piszokságra álmában sem gondolt.

Ezután Klotild elkezdett magasabb tisztázó fokozatra kapcsolni. A bűnügyi nyomozók ujjlenyomatokat, mikroszálakat elemeznek, telefonokat hallgatnak le. Tisztaságmániája most nagy hátrányt jelentett. Csontváz nem esett ki a szekrényből, de ő ezt úgy minősítette, hogy a férje profi módon eltüntette a nyomokat. Ez a tökéletes megcsalás módszere. Tán még a nőt is kesztyűs kézzel fogdosta.

Először is átkutatta az összes ruháit, hátha újabb számlákra akad, de nem talált. Férje könyvei lapjait átpörgette, hátha kiesik egy levél. Beleszagolt a szennyesláda minden levetett ruhadarabjába, hátha felfedezi az idegen parfüm illatát, de mindenből csak az izzadtság kellemetlen szaga áradt és az a kanszag, amit úgy utált már. A kimosottak meg mind a Fortever mosószer levendula illatát árasztották szét a szekrényben és a lakásban is.  A nyomozás nem jutott előrébb, illetve mégis. Megtalálta azt  régi falinaptárt, melyet a szép tájképei miatt őrzött meg. 2016. július 1. bekarikázva, mellette BP, vagyis Budapest.  Volt ilyen szűkszavú bejegyzés több is naptárban. A férje havonta járt a központba koordinációkra. – Lehet, hogy nem is oda? Hanem a szeretőjéhez? – egyre nagyobb lett az asszonyban a bizonyosság, hogy ez tény.

Egyik nap, amikor férje edzésen volt, felfedezte féltett laptopját, mert kinn felejtette a táskájából. Nagy ügyetlenkedések után beletekintett a Facebook profiljába. Klotild nem volt regisztrálva, nem volt rá ideje, de azért be tudott lépni, és végignézte ismerőseit. Sokakat ismert ő is, de el se tudta képzelni, hogy ki lehet ezek között az a rohadék. Csupa ismeretlen férfiarc, iskolatársak, kollégái lehettek. Csak a Gazsit ismerte fel a Fortever-től. Néhány vénasszony a cégétől köszöntötte neve napján. Azok nem lehetnek – elhasználódottabbak mint én – állapította meg. Nagyon óvatos a fiú, jegyezte meg magában, mert semmivel nem lett okosabb. Nézegette az idővonalán a posztokat, még az archívumban is, szinte teljesen üres volt. Nem tett fel semmiféle életeseményt, vagy letörölt már mindent a szemét, fortyogott magában az asszony.

A kerítésen át szokott néha szót váltani fűnyírás után a szomszédasszonyával. Matild is beszédesebb lett, amióta özvegy. Elpanaszolta neki, hogy az én férjem is olyan piszkos gazember már, mint a tied volt. A közös sors összehozza a szomszédokat is, bár az már a temetésen megbocsátott az övének.

– Eddig nem vettem semmit se észre, mert valahol Pesten turbékolnak. Van egy bizonyíték is a kezemben. Egy kétszemélyes éttermi számla. Egy nővel vacsorázhatott.

A szomszédnak volt Internete, mert azon e-mailezett gyerekeivel. – Gyere, nézzünk szét a világhálón, hátha valamilyen döglött aktára vagy valamilyen kihűlt nyomra bukkanunk – látszott a nőn, hogy efféle nyomozós műsorokkal múlatja az idejét. Na, lássuk: Pest-Buda/online/archív.

– Nézzük meg, hogy mi történt azon a szerdai napon a fővárosban, amikor ezek Pesten a Búzavirág Ínyencházban zabáltak – valami fogadás, konferencia, tüntetés?

Végigszörföztek a fővárosi magazin aznapi hírein, aztán a képeken is. A polgármester bejelentette, hazánkba látogatott, átadták, megnyílt, útlezárások, Metrópótló busz, vendégszerepel, színházi bemutatók, gázolás, szexuális zaklatás, migránsok, migránsok…

És akkor felfedezték a PRIDE Budapest képeit, a melegek felvonulását, mert az is azon a napon volt. Idegenkedve bámulták a szivárvány minden színében pompázó kavalkád fotóit, mindketten heteroszexuális beállítottságúak voltak, amikor még volt kivel. A felvonuló homokosok, leszbikusok, transzvesztiták, meg a fene tudja, hogy még mifélék, hivalkodó módon pózoltak egymással, egymásnak és a közönségnek. – Nézd a sok hülyét – pörgették a képeket felháborodva. És akkor a Matild rábökött az egyikre:

– Állj, ez nem te férjed?

Klotild elfehéredett ajakkal bámult a fotóra, amelyen valóban a férje volt látható, amint egy szál tangában hajolt egy kimosó kosaras műanyag vödör felé, és mögötte egy kigyúrt fickó pózolt ugyanolyan öltözetben, egy forgófejes felmosó mop rúdjára támaszkodva.  Az asszony majdnem elvesztette az eszméletét, mert az a másik alak meg Gazsi volt, a kedves Fortever futár.

Azóta a Gosztonyiék elváltak, a Búzavirág Ínyencházban a velőrózsa a régi, de a lakásuk mind a 75 négyzetméterén a kosz lerakódik, mint a guánó – keményen, vastagon.