Globális felmelegedés

Írta: Kulcsár Attila

Nadapi szintezési ősjegy, az ország legállandóbb pontja

A strand teraszán mindenféle ember üldögél a napernyők alatt, ezt a hőmérsékletet fehér ember csak gyakori sörökkel képes kibírni.

– Ez a globális felmelegedés az oka ennek a hőségnek, 45 fok van árnyékban.  Ilyen nem volt gyerekkoromban – kezdte az egyik TV-ben iskolázott vendég.

– Az üvegház hatás az oka.  Nálunk már beért a citrom a teraszon.

– A faszális energiák okozzák.

Házi patika

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Ő, Lili, a dédunokám. Most hároméves. Nagy kék szeme, vállát verő hullámos szőke haja, fitos kis orra, hát, nem azért, mert az enyém, de gyönyörű.

Sokat beszél. Sokat? Mindig van mondanivalója. Ilyenekkel bővíti a szóáradatot, mint pejsze, szejintem, véjeményem, hústjizzsel kéjem. Villával eszik, és játszik elmélyülten, akármivel: gombokkal, legóval, golyókkal; a babáit bölcsibe rakja, furulyázik, átöltözik...  Mesél hozzá. Van, aki érti is. Én nem nagyon, mivel ritkán látom. Ő pesti lány, ha elhozzák, olyan  kis idő alatt nem tudok ráhangolódni a szövege egyéni kifejezéseire.

Esti Kornélia és Caravaggio

Írta: Lajtos Nóra

Caravaggio: A hitetlen Tamás

„Milyen jóleső a csönd” – állapította meg Esti Kornélia, miközben a reggeli kávéját kutyulgatta. Annyira hozzászokott a kavargatáshoz, hogy amióta cukorbeteg lett, azóta az üres feketét is szertartásos, laza mozdulatokkal keveri.  Sebzett szíveknek csak a homály és a csend való. A nyolcadik emeleti panellakás ablakából csak alig észrevehető és hallható az utca nyüzsgő képe és zaja. Megszokta már a távolságokat ő és az emberek között. Szerette ezt az október végi szélbe csavarodott rozsdabarna időt, amit csak az őszi táj képes adni. Krizantémcsokor lelkét szirmaival teleszórta a magány és a belső csönd.