Nagyon boldog vagyok, hogy
megnyertük a 38 héten át felhalmozódott horribilis lottónyereményt, a hatmilliárd
431 millió – ki sem tudom mondani tovább a nyereményt. Most biztos sokan irigykednek
majd ránk, de én évek óta készülök erre, és tudom, hogy titokban kell tartani,
ezért maguknak elárulom, hogy nem mi voltunk. Ezt a történetet egy újságírónak
mondtam tollba egy talált mobiltelefonon, tízezer forintért. Ez lesz élete nagy
sztorija, a pénzt egy nájlon szatyorba tetettem le vele egy játszótéri kukába.
Megtaláltam, de nem tudja a firkász, hogy ez csak az én fantáziám szülötte.
Vagyis elképzeltem ezt én már ezerszer is, és most eladom a sztorimat, mert
elvitték az orrom elől életem nagy lehetőségét.
Húsz évvel ezelőtt vettem az első lottószelvényemet. A
legegyszerűbb számokat tettem meg, a családom nevezetes számait. Akkor volt a
lányom hat hónapos, a fiam hetedikes, a sógornőm 19 éves, a nejem harminc, én
44 éves. Beikszeltem a korunkat. Azóta
minden évben megjátszottam eggyel arrébb a számokat. Na, azt mondtam magamnak, egyszer csak
megfogjuk ezekkel is az Isten lábát, és bejött. Ezt a szisztémát játszom húsz
év óta, de eddig sohase volt még két találatom se. Úgy látszik. most jött el a
mi időnk, mert a mi családunk évszámai lettek a nyerő számok a 38. játékhéten, amikor
a nejem ötven, én meg, vén trotty, 64 éves lettem, most megyek nyugdíjba a postásoktól.
Tavaly voltunk pontosan 20, 33, 39, 50,
64 évesek.
A nyereményért kilencven napon
belül kell jelentkeznem a Szerencsejáték Zrt.-nél. Egyelőre az asszonynak se mondtam el, hogy mi
nyertünk. Nem is tudja, hogy még mindig lottózok, de csak egy szelvénnyel, és
csak azért, mert nem mertem abbahagyni. Etelka, a nejem most is csak azt mondta a hír
hallatára, na, valaki nagyon megszívta.
Van időm még bőven, egyelőre
eljátszadozom a gondolattal, hogy mire költsem, költsük. Először is veszek egy elektromos biciklit
magamnak. Ezt a tragacsot már úgy is le kell adni a Cégnél, a leszámoláskor,
amikor kilépek a Magyar Postától. Ezzel a Csepel kerékpárral jártam ki a
szőlőbe is, de már egyre nehezebb volt vele a dombra feltekerni.
A feleségem szép karriert futott
a be a kereskedői pályán. Az Élelmiszer Kisker eladójából a LIDL Áruházlánc nagybográcsi
boltjánál pultos-logisztikus lett. Ő már csak irányít – mit, hova, gyerünk. Mindig arra vágyott, hogy saját boltja
legyen. Most ment csődbe a Pizza-bár az utcánkban, ott áll üresen a bódéja,
megveszem neki, és valósíthatja nagy álmát.
Nyisson benne egy kis vegyesboltot, ha nyugdíjba megy, legyen valami ma flancos
angol neve: mondjuk Food Stop. A zöldségosztályt én fogom ellátni a kertből
friss zöldséggel, a hagymától krumpliig, tavasztól őszig. Télen lekvárokat
árulunk, azt is a gyümölcsfák terméseiből, amit a Manyika főz ki. Ő a sógornőm, nejem húga. Sajnos nincs
rendben. Nálunk él már 15 éve. Nem ment
férjhez egy tragédia miatt, pedig már jegyben jártak a Gézával, aki leesett a
tetőről, és szörnyet halt. Manyika idegösszeomlást kapott, aztán meg valami szklerózis
multiplexbe ment át a betegsége. Nem is ment férjhez, mi fogadtuk be. A nejem
gondoskodik róla, de gyógyíthatatlan, már kerekesszékbe kényszerült. Vannak jó
időszakai néha, ilyenkor nagyon szeretné hasznosítani magát. A szilva- és a
baracklekvárt ő szokta kifőzni, a meggybefőttet és a birsalma sajtot is ő
csinálja. Na, most aztán veszek neki egy elektromos meghajtású kerekesszéket.
Van már miből.
A fiam, Béla nagy franc, már 33
éves, de esze ágában sincs megnősülni csak állandóan bulizna. Valamikor
focizott, de nem vitte semmire. Ma már csak szurkoló, de kijárnak a haverokkal
a Bajnokok Ligája meccseire. Barcelona
szurkoló. Valamikor a földhivatalban dolgozott, mint geodéta. Az utak
építésénél és a parcellázásoknál szinteztek sokat. Aztán valahogy földesúr lett
itt az új világban. Kárpótlási jegyeket
vásárolt, és most a földjeiből él.
Kiadta bérbe, művelik, akik értenek hozzá, és fizetik neki a bérleti
díjat, az állam meg az erdőtelepítéseket. Már kezébe se veszi a teodolitot. Na,
ő nincs pénzszűkében, nem is adok neki egy fillért se, ma már elköltözött
itthonról, de soha nem segített be a kosztpénzbe, pedig harminc éves korig itt
lakott a mama-hotelben.
Viszont a világszép lányomból, Mónikából
modellt csinálok. Már most is a szépségiparban dolgozik, műkörömépítő. Megcsináltatom
a mellét, fenekét, ajkát, fogadok hozzá mellé egy stylistot, meg személyi
edzőt. Kerül, amibe kerül, de meg fogja
nyerni a DAL következő évadát. A rokonok jobb, ha nem tudnak semmit. Tudom, jön
majd Sanyi bácsi, hogy ő tett be a Postára, hőszigetelni kéne a házát, Rozi
néném, hogy kellene egy új síremlék a férjének. A nagypofájú Géza, hogy annak
idején elrontottam az ekekapáját, vegyek neki egy új traktort. Neki semmit, de én veszek egy új fűnyírót.
Az ötletelésben idáig jutottam, de
egyre fogyott az idő. A sajtó is lázasan kutakodott: ki lehet a
lottó-milliárdos? „Még mindig nem fedte
fel kilétét az új magyar nábob?” „De egyáltalán magyar állampolgár-e a szerencsés
nyertes, vagy már rég kivitte az országból a magyarok megtakarítását
Ukrajnába?” A Jász-Nagykun Napló meg hírül adta: „Kifogták a lottókirály holtestét a Tiszából! Már nem volt a tárcájában a nyertes szelvény.”A lottóigazgatóság cáfolt, a nyertes még
nem jelentkezett. A BRFK bejelentette, hogy feljelentés tett ismeretlen tettes – bizonyos
B. K. ellen –
a hatóság megtévesztése miatt, mert hamisított
igazolószelvénnyel próbálta meg a
pénzt felvenni. Egyúttal a szóvivő tájékoztatta a lakosságot, hogy hasonló módon
ne is kísérletezzenek, mert először kérvényt kell benyújtani, aztán egy
megadott telefonszámon kell bejelentkezni. Ennek során az ügyfelet kikérdezik
egy erre rendszeresített tesztkérdés sorral. Például: Mikor, hol vette a
szelvényt, hol dobta be. Ha a szelvényén összeadja a hatodik sor negyedik
számát a második sor ötödikével mennyi a végeredmény maga szerint? Aki nem jól
válaszol, nem a nyertes szelvény tulajdonosa.
Ha sikeresen átesett a teszten, személyes találkozásra hívják a
központba. Persze küldhet maga helyett képviselőt is, ha meg akarja őrizni az inkognitóját.
Én is megkértem egy hajléktalannak öltözött férfit, aki a zöld lámpánál kéregetett.
Értelmes látszott, nem volt részeg, és a daganatos gyermekek számára
kéregetett. Vettem neki is egy jegyet, hogy felmehessünk együtt Pestre vonattal.
Bekísértem a szélfogóig. A
páncélteremben elvették tőle a szelvényemet, lefuttatják az ellenőrző
terminálon, és amikor rendben találták nyitottak, egy bankszámlát a nevemre, és
mondták, hogy majd postán elküldik a kártyát, és már mehetek is a pénzért.
Megadták egy vagyonvédő Zrt. telefonszámát a képviselőmnek, meg a Bercsényi
Őrezred parancsnokának az elérhetőségét.
A kéregető ügyintéző valóban rendes
volt, adtam is neki egy tízezrest, és a szervezetének ötszázezer forintot ígértem,
de megfenyegettem, hogy felejtsenek el, mert nem kapnak többet.
De aztán elszabadultak az események,
mert egy hét múlva meghalt a Szerencsejáték Zrt. egy osztályvezetője, az, akivel
a képviselőm beszélt. Belehalt valamilyen vallatásba, de a rendőrség szerint
nem árulta el, hogy ki volt a szerencsés nyertes, mert fityiszt mutatott a
hullamerevségben is a keze. Ezt nemsokára megcáfolta az a hír, hogy valamilyen
szervezet elrabolta a Daganatos Gyermekek Kórházának teljes klinikai
menedzsmentjét, köztük az én emberemet is. Ebből tudtam, hogy ezek már engem
keresnek. Csak egy iraki bevándorlóból
lett, roma kinézetű műtőssegédnek sikerült elmenekülni a kommandósok elől.
Mondanom sem kell, hogy Samír már második generációs bevándorló, magyar
állampolgár volt.
Másnap azonban jelentkezett a
telefonomon egy behízelgő modorú finom női hang, tört magyarsággal, hogy tudnak
mindent. Mindenki szabad lesz, de holnap utaljak át a Piréz Felzárkóztatási
Alapítvány számlájára négymilliárd forintot váltságdíjként.
Ekkor már a családom is észrevett
rajtam némi szorongást, és a fiam is gyanút fogott.
– Te, fater, mostanában olyan
feldobott vagy, neked biztos volt a lottón egy kettes találatod, mert kihúzták
az én életkoromat, meg a Mónikáét. A
postások a gyerekek korával szoktak lottózni.
A fiam a család többi tagjáról
nem tudja, hogy hány évesek pontosan.
Bevallottam neki mindent.
– Na, atyám szólhattál volna
előbb is. Nagy szarban vagyunk, itt nagy erőkkel állunk szemben. A pénzt
gyorsan el kell tüntetni, be kell fektetni valami jó helyre, és az egész
családot biztonságos helyre kell menekíteni. Üljetek gyorsan repülőre Anyával,
Mónikával, és vigyétek Manyikát is. Majd Barcelonában találkozunk. Tudok egy jó
befektetést.
Másnap már a katalán fővárosban
voltunk egy luxusszállodában. Estére megjött Béla is. Kérdeztem, na, mi van?
– Mi volna? Megvettem Lionel Messi
lakóházát. Az ingatlan mindig jó tartós
befektetés, és tudod, ő a legértékesebb focista a játékospiacon, s most lett kész
az új kéglije. Egy focilabdához
hasonlít. Őt akartam kivásárolni, de
nincs hozzá elég pénzünk. Ezt meg 5 milliárdért most olcsón megkaptam. Jó lesz itt egy kicsit elvonulni a világtól. Hatalmas
kert tartozik hozzá, gyümölcsössel. A 10
állásos garázs jó lesz az élelmiszerboltnak, anyának. Óriás biztonság van benne kiépítve, repülési
tilalom van a ház felett elrendelve. Vettem hozzá egy örökös bérletet a Camp
Nou-ba. Közel van a Barcelona új stadionja is. Mónikát meg összehozom Nadallal,
azt mondta jöhet. Öreg, meglesz minden, amit elterveztél – veregette meg a
vállamat Béla fiam.
Hogy milyen jó üzlet volt a vétel
és a gyors levegőváltozás, csak két nap múlva derült ki, amikor hírül adta a
világsajtó, hogy Budapesten a Szabad Kurdisztán kommandósai elrabolták a Piréz Felzárkóztatási
Alapítvány minden aktivistáját, és váltságdíjat kérnek. A rendőrség és a NATO tanácstalan.
Mi jól vagyunk, a piréz felzárkóztatás egyelőre elmarad.
Kép forrása: ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése