Munkára nevelés

Írta: Arany Piroska

Az iskolában minden félévben tartottak egy nevelési értekezletet. Az egyiknek a címe a munkára nevelés volt.

Mi, szülők tudtuk már jóval előbb, hogy fel tudjunk készülni mi is. Van annak titka, hogyan neveljünk munkára? Itt van mindjárt Tom a kerítésmeszeléssel. Milyen ügyesen rávette a barátait, hogy helyette bemeszeljék a kerítést. De ezt is csak egyszer lehet elsütni.

 Kérdeztem a mamát, őt hogyan tanították meg, hogy ilyen finom rétest tudjon sütni.

– Ó gyermekem, abban az időben nem volt tévé, nem is beszélve az örökké bámulható okostelefonról. Amikor a felnőttek dolgoztak, ott lábatlankodtunk, hát befogtak, na gyere, csinálhatod te is, lássuk, milyen ügyes vagy! Volt szemünk, két kezünk, alig vártuk, hogy megdicsérjenek. Lány létemre még a férfiak dolgába is beleálltam. Apám kerítést alkotott, gyere csak te lány, tartsd rá a fejszét a másik oldalon, ha szögelek. A lovaknál is segítettem, vezettem őket a szántásnál… Minket nem kellett tanítani, mi benne voltunk a munkában. Beleszülettünk.

 Az én gyermekeim közül egyedül Zsuzsi volt, akit érdekelt, mit csinálok a kertben

Segített vagy hátráltatott? Nézte, mit dolgozom. Érdekelte.

Gyomlált, öntözött, gereblyélte a lenyírt füvet, még az ásót is kézbe vette.

Kertész akart lenni.

Akkor is ott volt, amikor a zöldbabot szedtem.

 – Segíthetek?

– Gyere csak, gyere, még vár vagy hat sor, alig haladok.

 Jött is! Igen ám, de ő a hosszú csöveket úgy törte le, hogy jött véle az egész tő, gyökerestül, rajta a kisebbek, meg még a virágai is.

– Jaj kedves kislányom, míg letöröd, az ágára vigyázz, ki ne húzd véle a földből a tövét!

Kicsit indignálódva szólt vissza: – Jól van na, úgy akartam.

De a jókedve odalett. Lassan haladt, megfájdult a dereka a hajlongástól. Melege lett.

– Hány sor van még? – kérdezte.

– Még négy

– Hű, de sokára lesz kész!

 Felegyenesedett, kihúzta magát:

– Értem már, hogy miért mondják, hogy paraszti munka a világon a legnehezebb.

Ezzel otthagyott. Azóta se tudom, mivel kecsegtessem, ha a kertben vagyok.

Kijön, de csak napozik, nem kertészkedik.

Egyetemre jár, informatikát tanul.

Szerintem már  azon a babszedésen elgondolkozott, milyen pályát válasszon.

A tapasztalat nagy tanítómester…

Hargitai Beáta illusztrációjával