Fekszem a törölközőmön, szemem sarkából látom ám, hogy egy ember nagyon készülődik, búvárruhát cibál magára, ólomövet köt, arra felmadzagol egy olyan bóját, hogy Mics Bjúkenen szeméből is kicsordult volna a könny, de mindez még semmi, mert volt neki búvárszemüvege, búvárkesztyűje is! Az agyam már itt majd ledobta a szíjat, de a legnagyobb meglepetés a szigonypuskája volt, amivel szerintem hosszában is átlőhetett volna egy kékcápát vagy egy apróbb tengeralattjárót. Magához vette a békatalpát, ami szintén akkora volt, hogy a Balcsit két tempóval átúszná Tihanynál, és a vízivadász megindult a nyílt tenger felé...
Ekkor érkezett három huszonéves lány, akik úgy döntöttek, hogy elém pakolnak le. Egyikük, aki fekete bikinit viselt, rutinosan leterítette a törülközőjét, úgy, hogy közben háttal állt nekem, és bikinistől többször is lehajolt, hogy egyenesre igazítsa a frottírt. Esküszöm, meg tudtam volna számolni, mennyi mikrobarázda van a …, ha éppen rajtam van a szemüvegem. Ott hajlongott, én meg éreztem, hogy ha nem futok be a vízbe, akkor észreveszik rajtam, hogy valami nagyon tetszik...
Felugrottam tehát, és pajkosan a tengerbe ugrottam. Kis pancsolás után úgy véltem, most már bátran mehetek emberek közé, tehát vissza a törölközőmhöz. Alig ülök le, a másik lány állt fel, és elkezdett pózolni, meg csücsörögni, kidomborította magát, miközben a barátnője fotózta! Gondolom fészbuk vagy Instagram oldalakra szánta. Látszott, hogy nem először csinálja, mert úgy tekergett, és dobálta a haját, hogy a Dalai Lámát is kísértésbe vitte volna. Szóval, én meg futhattam ismét a vízbe, pedig még meg se száradtam! Locs-pocs, jöttem ki megint, nem néztem se jobbra, se barna. Leültem, igyekeztem közömbös arcot vágni, kezemmel egy doboz hideg sört markolásztam. Erre, a jobbra mellettem ülő nő leveszi a bikinifelsőt! Namostmáraztántényleg!!!!! Sört húzóra megittam, naná, sipirc a vízbe ismét.
A sok ide-oda futkározás kezdte kiszorítani belőlem a szuszt. Konkrétan térdre estem a cuccom mellett, s gondoltam, hogy majd a hátam napoztatom, mikor észrevettem, hogy a bal oldalamon az eddig magát kvázi homokba fúrt nő szúrós tekintettel méreget... Nem volt valami jó nő, de nem akartam megbántani, úgyhogy felpattantam, és rohantam ismét a vízbe...
Szerencsére vittem magammal könyvet, és sikerült nyugalmat lelnem a sorok között.
Eltelt kb. 2-3 óra, és eszembe jutott a vízivadász, mert színét se láttam, mióta a habokba vetette magát a szigonyával, mint valami törpe Neptun. Fogalmam sincs, hol járt, lehet, csak elbotorkált a sziklákig, és ott babrálta magát, de hirtelen ott állt a parton, és vette le magáról a cuccot. Hal nem volt nála. A felesége mondott neki valamit, de túl messze volt ahhoz, hogy halljam. Gondolom, olyasmit mondhatott, hogy: – Már megint Odesszában voltál kurvázni!? Hogy rohadjon rád az uszonyod, te szemétláda!
Nekik ez a nap is olyan volt, mint a többi.
Kép forrása: 24.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése