Írta: Veres
Roland
 |
| A tű foka - Ballun Viktória illusztrációja |
Reszketett a
kezében a tű, ahogy át akarta a fokán erőszakolni az elefántot. És ez most nem
egy szexuális utalás. Olvasta Az ember tragédiájában: küzdj és bízva bízzál, de
már csak trágár szavak jutnak eszébe. Kezében a tű helyett a pohár reszket. Ha
drogos lenne, a tű soha nem reszketne beszúrás előtt.
Bármelyik kocsmába mentem, mindenhol a szag csapott meg először. Mintha minden bent lévő egyszerre akarná kiizzadni az ünnepek izgalmait. Talán csak társaságom és én hoztuk magunkkal mindenhová.
Egy régen látott barátnőmmel kezdtem el beszélgetni cigizés közben. Elmesélte, mi van vele mostanság. Én mondtam, velem csak az, ami mindig. Koncerten volt, és a zenéről kezdtünk beszélgetni, mikor belém kötött a csávó. Punk zenéről volt szó. Azt hittem, mélységesen nemzeti érzelmű, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azt mondtam, azt a punk zenekart már nem tudom úgy élvezni, mint tizenöt éve, és ez zavarta.
Az arcomba mászott. Lökdösött. Nem hagytam magam, mert soha nem hagyom. Legfeljebb megvernek. Csúnyább úgy se leszek.
Eltántorgott. Hidrogénezett haja nem volt olyan menő, mint mondjuk Billy Idolé.
Mostanában ritkán látott barátommal dumáltam a pultnál. Épp filozófiai mélységekbe merültünk volna, mikor odajött hozzám a srác, és azt mondta, menjek ki vele. Mondtam, hogy majd. Beszélgetek. Nem hagyta magát. Kimentem. Mert ha nemet mondok, azt hiszi, félek tőle.
Azt mondta, bocsánat az előzőért, de adjam már meg a csaj számát. Mondtam, hogy nem tudom, de ha tudnám is, tök mindegy, komoly párkapcsolatban él.
– Azt hiszed, nem tudom felszedni?
A tű foka és az elefánt jutott eszembe. És az az optimista fickó, aki manapság már csak feleseket erőszakol át a gigáján.
– Azt hiszed, azzal imponáltál neki, hogy meg akartad verni a haverját? – kérdeztem. Bár nem tudhatom. Végül is nekem nincs nőm.
Tekintetével bólintott. Tekintete olyan magabiztos volt, mint minden második részegé a kocsmában. Ha járásunk részegen nem is túl magabiztos, legalább a legtöbbünk meggyőződése az.
Talán minden meggyőződéses ember csak részeg egész életében.
Hazafelé menet láttam, a srác egy másik barátnőmre nyomult rá. Egy padon az elefántembert láttam. Kásás hangjával azt mondta nekem, minden rendben lesz. Pedig nem is kérdeztem. Én csak azt láttam, hogy hányni tudna.
Itthon az ágyban forgolódtam. Azon agyaltam, hány angyal fér át a tű fokán, ha egy elefánt se?
Bármelyik kocsmába mentem, mindenhol a szag csapott meg először. Mintha minden bent lévő egyszerre akarná kiizzadni az ünnepek izgalmait. Talán csak társaságom és én hoztuk magunkkal mindenhová.
Egy régen látott barátnőmmel kezdtem el beszélgetni cigizés közben. Elmesélte, mi van vele mostanság. Én mondtam, velem csak az, ami mindig. Koncerten volt, és a zenéről kezdtünk beszélgetni, mikor belém kötött a csávó. Punk zenéről volt szó. Azt hittem, mélységesen nemzeti érzelmű, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azt mondtam, azt a punk zenekart már nem tudom úgy élvezni, mint tizenöt éve, és ez zavarta.
Az arcomba mászott. Lökdösött. Nem hagytam magam, mert soha nem hagyom. Legfeljebb megvernek. Csúnyább úgy se leszek.
Eltántorgott. Hidrogénezett haja nem volt olyan menő, mint mondjuk Billy Idolé.
Mostanában ritkán látott barátommal dumáltam a pultnál. Épp filozófiai mélységekbe merültünk volna, mikor odajött hozzám a srác, és azt mondta, menjek ki vele. Mondtam, hogy majd. Beszélgetek. Nem hagyta magát. Kimentem. Mert ha nemet mondok, azt hiszi, félek tőle.
Azt mondta, bocsánat az előzőért, de adjam már meg a csaj számát. Mondtam, hogy nem tudom, de ha tudnám is, tök mindegy, komoly párkapcsolatban él.
– Azt hiszed, nem tudom felszedni?
A tű foka és az elefánt jutott eszembe. És az az optimista fickó, aki manapság már csak feleseket erőszakol át a gigáján.
– Azt hiszed, azzal imponáltál neki, hogy meg akartad verni a haverját? – kérdeztem. Bár nem tudhatom. Végül is nekem nincs nőm.
Tekintetével bólintott. Tekintete olyan magabiztos volt, mint minden második részegé a kocsmában. Ha járásunk részegen nem is túl magabiztos, legalább a legtöbbünk meggyőződése az.
Talán minden meggyőződéses ember csak részeg egész életében.
Hazafelé menet láttam, a srác egy másik barátnőmre nyomult rá. Egy padon az elefántembert láttam. Kásás hangjával azt mondta nekem, minden rendben lesz. Pedig nem is kérdeztem. Én csak azt láttam, hogy hányni tudna.
Itthon az ágyban forgolódtam. Azon agyaltam, hány angyal fér át a tű fokán, ha egy elefánt se?
A kép forrása: http://www.ballunviktoria.hu/page1.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése