Esti Kornélia és Caravaggio

Írta: Lajtos Nóra

Caravaggio: A hitetlen Tamás

„Milyen jóleső a csönd” – állapította meg Esti Kornélia, miközben a reggeli kávéját kutyulgatta. Annyira hozzászokott a kavargatáshoz, hogy amióta cukorbeteg lett, azóta az üres feketét is szertartásos, laza mozdulatokkal keveri.  Sebzett szíveknek csak a homály és a csend való. A nyolcadik emeleti panellakás ablakából csak alig észrevehető és hallható az utca nyüzsgő képe és zaja. Megszokta már a távolságokat ő és az emberek között. Szerette ezt az október végi szélbe csavarodott rozsdabarna időt, amit csak az őszi táj képes adni. Krizantémcsokor lelkét szirmaival teleszórta a magány és a belső csönd.

Egyszer, húsvétkor

Írta: Katarzyna „Valakiria” Tkaczyk

Fordította: Fazekas Márta

Egyesek szerint bármikor és bárhol, bármit megtehetsz, és körmöd szakadtáig harcolnod kell az álmaidért. Végtére is nincs fontosabb annál, amit akarsz!

…hát, már ha nem vagy éppen egy túrótorta, ahogy én. Akkor az egész ügy bonyolódik. Egy túrótortának nem lehetnek álmai, amiket megvalósít. Egy túrótorta egyáltalán nem is gondolkozhat. A túrótortának küldetése van, melyet teljesítenie kell. Különösen akkor, ha a sütemény-arisztokrácia krémjébe tartozik.

Ventralisan impingementet okozó ízületi szabad test

Írta: M. Szlávik Tünde

Vajon milyen állat lehet ez? Kígyóként tekergeti sima, jéghideg testét, majd pikkelyeit pont akkor mereszti szanaszét, amikor felér a torkodig. Fojtogat, miközben vattapamacs bolyhokat lő ki a füleidbe, amitől azt érzed, leszédülsz a kényelmetlen műanyag székről a huzatos folyosó kopott kőpadlójára.

Emlékek pázsitján

Írta: Balogh Géza

A Tisza Tiszebecsnél

Uszka. Parányi falu Szatmárban, annak is a legkeletibb szegletében. Az ország legeldugottabb határállomásától, Tiszabecstől vékony aszfaltút kanyarog délkeletnek. Balról a Tisza mára már kiszáradt holtága, a nevezetes Halvány, jobbra pedig kőrisfasorokkal, juharligetekkel, vadrózsabokrokkal szegélyezett nagy, széles legelők. E kövér füvet nevelő mezőkön juhászkodott egykor az uszkai Szegedi András.

Bungee jumping paplanernyővel

„Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” (J. A.)

Mázli macska sokat csuklik, mivel Boci névre hallgató kandúrunk kedves édesanyját mostanában gyakran szoktuk emlegetni. Négylábú családtagunk, aki a Holstein-fríz tehenek mintázata után kapta kevéssé férfias, de csalogatásra, ciccegésre kiválóan alkalmas nevét, ivarérett lett. Hajnalban jár haza, kissé dülöngélve reggelit követel, reszkető inakkal dől a tányérnak – van, amikor egészen egyszerűen melléhasal −, aztán gyors mosakodás, mielőtt 6-8 órára elájulna. Munkából jövet, ahogy zörren a kulcscsomóm, kitámolyog a folyosóra, alig lát ki abból a kómás, buci fejéből, és majd kiesik a száján, akkorákat ásít. Újra megetetem, kimegy pár körre, majd visszajön erőt gyűjteni az éjszakai műszakhoz.

A történet vége

Írta: Kulcsár Attila

Betlehemben, az időszámításunk kezdetén egy összeírás miatt óriási népvándorlás kezdődött.  Augusztus császár – 2019 évvel ezelőtt – elrendelt egy népszámlálást a Római Birodalomhoz tartozó Szíriában és Júdeában, hogy felmérje az adófizető polgárok és a hadra fogható férfiak számát. 

Czirenius volt akkor a helytartó, aki óriási felfordulást csinált a tartományban ennek lebonyolításával, a rendkívüli állapot hetekig is eltartott. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, mondták volna 700 évvel később egy újabb próféta követői, ugyanis a galileai adminisztráció úgy szervezte meg az egészet, hogy mindenki utazzon haza szülővárosába, és ott majd családonként összeírják őket az aedilisek. Mindenütt óriási tömegnyomor lett. A kis galileai települések nem volt felkészülve ekkora turizmusra. A szállodák megteltek. A magánházakban is minden talpalatnyi helyet kiadtak, persze sokan nem jelentették be, és nem fizettek később személyi jövedelemadót a bérbeadásból származó jövedelemből. Az emberek akkor se volt jobbak a jelenlegieknél.

Karácsonyi öröm

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Az öregasszony a sötét szobában ült. Ha lámpát gyújtana, egyedül érezné magát. A sötétben mindenki ott van, akit szeret. Karácsonyi hangulatot szeretne érezni. Nem akar szomorkodni. Régi örömöket, ünnepi emlékeket idéz. Amkor gyermekként olyan kisjézuskás boldogságos várakozás vette körül. Nevetés, titkolózás, ki mit ad a másiknak ajándékba… Ó, azok az ünnepi illatok! A karácsonyi kalács, ami a kemencében sülve nőtt nagyra, fényesen barnára, vanília illatúra. A fenyőfára ők maguk főzték a szaloncukrot, kávésat, kakaósat. Már a csomagolás is ünnep volt. Büszkeség, hogy ha venni nem tudtak, de mégis van, saját készítésű! És voltak tavalyi fényes ragyogó csillagok, sztaniolból.

Felhőszakadás

Írta: Kulcsár Attila

                                                                                                    

Az újságok tele vannak az emberi brutalitások híreivel. Nem tudom, mi okozhatja, de bizonyára köze van hozzá a klímaváltozásnak és a médiának. A filmek egyre durvább jeleneteket mutatnak be: elgázolt emberek, megfojtott-, felnyársalt-, leharapott fejű emberek, és ott vannak a zombik, a vámpírok és a farkasemberek is. Tudjuk, hogy ezek filmtrükkök, kaszkadőrök helyettesítik a kedvenc színészeinket, és mindenki túléli a horrort. A tévé mégis inkább rossz tanácsadó.  Ha csipszet esznek benne, te is elkezdesz nassolni. Ha isznak, öntesz magadnak, ha szexelnek, neked is eszedbe jut: de jó lenne.  

Sliccgomb foci

Írta: Kulcsár Attila

Nem úgy volt ám egykor, mint most, hogy ha egyszer-egyszer kimegyünk a meccsre  szurkolni a  csapatunknak, és  ha nem megy  a játék fiúknak, azt kiabálják a nézők kórusban a bírónak, hogy Hú-ha anyád, hú-ha anyád. Ha meg háromszor egymás után kikap a hazai pályán is a Törekvés, azt ordítozzák az edzőnek, hogy Sesztakov takarodj, Prokurbej, dugulj el! (Ez a kapusnak szól.) Mi azért régen olyankor is szurkoltunk a csapatunknak, ha nem volt jobb, és most is biztatjuk őket. Pedig milyen nehéz ma már a csatársort elsorolni. Azt mondja hogy: Melnyinszkij  Akenja, Dravcsenkó, Moniliu,  Bradov – szinte nyelv vizsga kell hozzá.  Gyerünk heteske, biztatják a villámgyors jobbszélsőt – akiknek még nincs meg.

Lelke rajta

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Arra emlékszem, hogy a mama magázta a papát, illetve Kendnek szólította:

– Hány tojásból lesz elég Kendnek a reggeli?

A papa viszont tegezve szólította meg:

– Hallod, Zsuzsánna! Elég lesz kettőből – mondta neki.

Talán ez is hozzájárult ahhoz a megbecsülő viszonyhoz, hogy sohasem veszekedtek. A mama fiatalabb is volt, meg kevés beszédű. Ha baja volt, inkább hallgatott róla, és a hallgatása elmondta a papának, hogy Zsuzsánna nem ért egyet vele.Elgondolkodott rajta, mi bántja a feleségét, ilyenkor pipára gyújtott, és elüldögélt az asztal mellett, mintha az újságot olvasná. Azután úgy szólt, hogy kiegyenesedett, ami görbe volt. Igazat adott – lehet, hogy csak nyúlfarknyit, de Zsuzsánna megbékült. Ebből is látszik, hogy a papa jó ember volt, figyelt a feleségére. A mama tisztelte a papát, kevés engedményt is értékelt, vagy ha nem, később elmondta szép szóval, mit szeretne.