Negyvenhét négyzetméter

Írta: Vaskó Ilona

Lassan egy hónapja, hogy önkéntes karanténba hajtott minket a félelem. Nem mindig tudjuk, mitől félünk. A betegségtől? A haláltól? A káosztól? Attól, hogy egyszer csak kicsúszik a lábunk alól a talaj, és minden a feje tetejére áll?

Van karantén ruhatárunk. Nem a puccos, nem a szép, hanem a könnyen és mindig mosható.

Memoriter

Írta: Kulcsár Attila

Azt mondta valaki, hogy Vergilius Aeneis-ére nincsen már semmi szükség. Annak idején  egy műveltségi vetélkedőn lehidalt a zsűri, amikor  elmondtam a humán   gimnáziumban  bemagolt első éneket:  „Arma virumque cano, Troiae qui primus ab oris Italiam fato profugus  Lavinia  venit litora…” stb.

Most nem tudom, mitől hidalna le, legfeljebb egy bravúros break-produkciós  fejen forgástól.   

A villamos

Írta: Megyeri Ágnes

A szerző festménye

Szemével követte az ablakon leguruló esőcseppeket. Az egyik majdnem az ablak peremétől indult, lassan araszolt lefelé, aztán a villamos rázkódásától kicsit megremegett, megállt egy pillanatra, mintha megpihent volna, majd újult erővel indult tovább, felgyorsult, végül kis kanyarok után összefonódott a mellette haladó másik cseppel, és eggyé válva, megerősödve, apró patakként ereszkedtek tovább.

Globális felmelegedés

Írta: Kulcsár Attila

Nadapi szintezési ősjegy, az ország legállandóbb pontja

A strand teraszán mindenféle ember üldögél a napernyők alatt, ezt a hőmérsékletet fehér ember csak gyakori sörökkel képes kibírni.

– Ez a globális felmelegedés az oka ennek a hőségnek, 45 fok van árnyékban.  Ilyen nem volt gyerekkoromban – kezdte az egyik TV-ben iskolázott vendég.

– Az üvegház hatás az oka.  Nálunk már beért a citrom a teraszon.

– A faszális energiák okozzák.

Házi patika

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Ő, Lili, a dédunokám. Most hároméves. Nagy kék szeme, vállát verő hullámos szőke haja, fitos kis orra, hát, nem azért, mert az enyém, de gyönyörű.

Sokat beszél. Sokat? Mindig van mondanivalója. Ilyenekkel bővíti a szóáradatot, mint pejsze, szejintem, véjeményem, hústjizzsel kéjem. Villával eszik, és játszik elmélyülten, akármivel: gombokkal, legóval, golyókkal; a babáit bölcsibe rakja, furulyázik, átöltözik...  Mesél hozzá. Van, aki érti is. Én nem nagyon, mivel ritkán látom. Ő pesti lány, ha elhozzák, olyan  kis idő alatt nem tudok ráhangolódni a szövege egyéni kifejezéseire.

Esti Kornélia és Caravaggio

Írta: Lajtos Nóra

Caravaggio: A hitetlen Tamás

„Milyen jóleső a csönd” – állapította meg Esti Kornélia, miközben a reggeli kávéját kutyulgatta. Annyira hozzászokott a kavargatáshoz, hogy amióta cukorbeteg lett, azóta az üres feketét is szertartásos, laza mozdulatokkal keveri.  Sebzett szíveknek csak a homály és a csend való. A nyolcadik emeleti panellakás ablakából csak alig észrevehető és hallható az utca nyüzsgő képe és zaja. Megszokta már a távolságokat ő és az emberek között. Szerette ezt az október végi szélbe csavarodott rozsdabarna időt, amit csak az őszi táj képes adni. Krizantémcsokor lelkét szirmaival teleszórta a magány és a belső csönd.

Egyszer, húsvétkor

Írta: Katarzyna „Valakiria” Tkaczyk

Fordította: Fazekas Márta

Egyesek szerint bármikor és bárhol, bármit megtehetsz, és körmöd szakadtáig harcolnod kell az álmaidért. Végtére is nincs fontosabb annál, amit akarsz!

…hát, már ha nem vagy éppen egy túrótorta, ahogy én. Akkor az egész ügy bonyolódik. Egy túrótortának nem lehetnek álmai, amiket megvalósít. Egy túrótorta egyáltalán nem is gondolkozhat. A túrótortának küldetése van, melyet teljesítenie kell. Különösen akkor, ha a sütemény-arisztokrácia krémjébe tartozik.

Ventralisan impingementet okozó ízületi szabad test

Írta: M. Szlávik Tünde

Vajon milyen állat lehet ez? Kígyóként tekergeti sima, jéghideg testét, majd pikkelyeit pont akkor mereszti szanaszét, amikor felér a torkodig. Fojtogat, miközben vattapamacs bolyhokat lő ki a füleidbe, amitől azt érzed, leszédülsz a kényelmetlen műanyag székről a huzatos folyosó kopott kőpadlójára.

Emlékek pázsitján

Írta: Balogh Géza

A Tisza Tiszebecsnél

Uszka. Parányi falu Szatmárban, annak is a legkeletibb szegletében. Az ország legeldugottabb határállomásától, Tiszabecstől vékony aszfaltút kanyarog délkeletnek. Balról a Tisza mára már kiszáradt holtága, a nevezetes Halvány, jobbra pedig kőrisfasorokkal, juharligetekkel, vadrózsabokrokkal szegélyezett nagy, széles legelők. E kövér füvet nevelő mezőkön juhászkodott egykor az uszkai Szegedi András.

Bungee jumping paplanernyővel

„Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” (J. A.)

Mázli macska sokat csuklik, mivel Boci névre hallgató kandúrunk kedves édesanyját mostanában gyakran szoktuk emlegetni. Négylábú családtagunk, aki a Holstein-fríz tehenek mintázata után kapta kevéssé férfias, de csalogatásra, ciccegésre kiválóan alkalmas nevét, ivarérett lett. Hajnalban jár haza, kissé dülöngélve reggelit követel, reszkető inakkal dől a tányérnak – van, amikor egészen egyszerűen melléhasal −, aztán gyors mosakodás, mielőtt 6-8 órára elájulna. Munkából jövet, ahogy zörren a kulcscsomóm, kitámolyog a folyosóra, alig lát ki abból a kómás, buci fejéből, és majd kiesik a száján, akkorákat ásít. Újra megetetem, kimegy pár körre, majd visszajön erőt gyűjteni az éjszakai műszakhoz.