Felhőszakadás

Írta: Kulcsár Attila

                                                                                                    

Az újságok tele vannak az emberi brutalitások híreivel. Nem tudom, mi okozhatja, de bizonyára köze van hozzá a klímaváltozásnak és a médiának. A filmek egyre durvább jeleneteket mutatnak be: elgázolt emberek, megfojtott-, felnyársalt-, leharapott fejű emberek, és ott vannak a zombik, a vámpírok és a farkasemberek is. Tudjuk, hogy ezek filmtrükkök, kaszkadőrök helyettesítik a kedvenc színészeinket, és mindenki túléli a horrort. A tévé mégis inkább rossz tanácsadó.  Ha csipszet esznek benne, te is elkezdesz nassolni. Ha isznak, öntesz magadnak, ha szexelnek, neked is eszedbe jut: de jó lenne.  

Sliccgomb foci

Írta: Kulcsár Attila

Nem úgy volt ám egykor, mint most, hogy ha egyszer-egyszer kimegyünk a meccsre  szurkolni a  csapatunknak, és  ha nem megy  a játék fiúknak, azt kiabálják a nézők kórusban a bírónak, hogy Hú-ha anyád, hú-ha anyád. Ha meg háromszor egymás után kikap a hazai pályán is a Törekvés, azt ordítozzák az edzőnek, hogy Sesztakov takarodj, Prokurbej, dugulj el! (Ez a kapusnak szól.) Mi azért régen olyankor is szurkoltunk a csapatunknak, ha nem volt jobb, és most is biztatjuk őket. Pedig milyen nehéz ma már a csatársort elsorolni. Azt mondja hogy: Melnyinszkij  Akenja, Dravcsenkó, Moniliu,  Bradov – szinte nyelv vizsga kell hozzá.  Gyerünk heteske, biztatják a villámgyors jobbszélsőt – akiknek még nincs meg.

Lelke rajta

Írta: Arany Piroska

Hargitai Beáta illusztrációja

Arra emlékszem, hogy a mama magázta a papát, illetve Kendnek szólította:

– Hány tojásból lesz elég Kendnek a reggeli?

A papa viszont tegezve szólította meg:

– Hallod, Zsuzsánna! Elég lesz kettőből – mondta neki.

Talán ez is hozzájárult ahhoz a megbecsülő viszonyhoz, hogy sohasem veszekedtek. A mama fiatalabb is volt, meg kevés beszédű. Ha baja volt, inkább hallgatott róla, és a hallgatása elmondta a papának, hogy Zsuzsánna nem ért egyet vele.Elgondolkodott rajta, mi bántja a feleségét, ilyenkor pipára gyújtott, és elüldögélt az asztal mellett, mintha az újságot olvasná. Azután úgy szólt, hogy kiegyenesedett, ami görbe volt. Igazat adott – lehet, hogy csak nyúlfarknyit, de Zsuzsánna megbékült. Ebből is látszik, hogy a papa jó ember volt, figyelt a feleségére. A mama tisztelte a papát, kevés engedményt is értékelt, vagy ha nem, később elmondta szép szóval, mit szeretne.

Az áruló számla

Írta: Kulcsár Attila

Van, aki a korral bölcsebb lesz, van, aki kleptomániás, más javíthatatlan hazudozóssá válik, pedig csak szenilis. Gosztonyiéknál az asszony, Klotild, vénségére tisztaságmániás lett. Mindig is volt benne egy kis genetikai hajlam erre, az apja – Isten nyugosztalja – barokk-aranyozó volt. Őt hívták a templomokba, kastélyokba a gipsz-stukkókat bearanyozni. A 23 karátos arany füstlemez két ezred milliméter vastag. Az arany lapkákat ecsettel kell felvinni a kisangyalok arcára. Nagyon felelősségteljes munka. 

Mire való a vészfék?

Írta: Kulcsár Attila

Zolikát és Mórickát a szülei elszállították a nagymamához nyaralni – úgy döntöttek, hogy egy kis kikapcsolódás nekik is jár.  Egy ugrás csak a szomszéd megyeszékhely, de aztán egy nagyobb következett: leautóztak az Adriára egy hétre, pótnászútra, az igazi úgy is elmaradt. A fiúk – a 11 éves Zoli és a 7 éves Móric – jól el lesznek addig a Nagyinál.

Úgy is lett, a csipszek után megismerték a magyaros konyha ízeit, jó étvággyal fogyasztották a szilvás gombócot, nudlit, sztrapacskát, mákos tésztát, ezeket az egyszerű nyugdíjas ételeket. A fiúk mindketten módfelett elevenek voltak, naponta csak 10-12 órát töltöttek a TV vagy a laptop előtt. Ezért gondolt egy merészet a nagymami, elhatározta, hogy elviszi őket az unokatestvéreikhez, hadd melegedjek össze, ismerjék meg jobban egymást. Itt laknak 100 kilométerre, Intercityvel csak egy óra az út. Neki már ingyen van az utazás, a gyerekeknek meg hagytak itt pénzt a szülők, állatparkra, fagyira, buszra, uszodára.

Törpe Neptun, a cápavadász

Írta: Sonkoly István

Élmények tárháza ez a strand...

Fekszem a törölközőmön, szemem sarkából látom ám, hogy egy ember nagyon készülődik, búvárruhát cibál magára, ólomövet köt, arra felmadzagol egy olyan bóját, hogy Mics Bjúkenen szeméből is kicsordult volna a könny, de mindez még semmi, mert volt neki búvárszemüvege, búvárkesztyűje is! Az agyam már itt majd ledobta a szíjat, de a legnagyobb meglepetés a szigonypuskája volt, amivel szerintem hosszában is átlőhetett volna egy kékcápát vagy egy apróbb tengeralattjárót. Magához vette a békatalpát, ami szintén akkora volt, hogy a Balcsit két tempóval átúszná Tihanynál, és a vízivadász megindult a nyílt tenger felé...

Apád lehetnél

Írta: M. Szlávik Tünde

Végül a kék ruha mellett döntött. Kissé alkalminak hat majd a gyerekek között, de estig nem lesz ideje hazaszaladni átöltözni. Este... Jaj! Imre végre bemutatja a szüleinek! Azért ugrott fel kora reggel, hogy ezt megmondja. A szomszéd Ilonka néni akkor csoszogott a lift felé, amikor kurta hálópólójában beengedte a fiút. 

− Beérsz a következő busszal is? − kérdezte Imre, majd a tétova fejbólintásra becsapta az ajtót, és még ott a folyosón letépte róla a bugyit.  Gyors menet volt, egyoldalú befejezéssel.  Elmegy a buszod, vigyorgott rá, aztán felrángatta a farmerét, és felszívódott. 

Anyu a diszkógömb alatt

Írta: M. Szlávik Tünde

Törvénytervezet anno: „Csak felnőtt kíséretében engednék szórakozni a tinédzsereket”

Őszinte leszek, Apu: úgy kellesz nekem, mint púp a hátamra. Tudom én, hogy nem mehetek egyedül, de gáz, na. Ma este gáz. Ott lesz ez a Brigi a barátnőivel, egynyolcvan és ez még csak a combja, én meg vigyázhatok rád egész éjjel. Legalább ígérd meg, hogy jó fiú leszel! Ülsz szépen, nem szólsz bele semmibe. Hát mit tudom én? Fészbúkozzál, odaadom a telómat. Rajzolj a söralátétre. Találd fel magad!

Vasárnapi nagyanyó

Írta: Arany Piroska

Nagyanyó - Hargitai Beáta illusztrációja

Vasárnap már korán reggel a vendégváró ünnepet készítettük elő. Arra vigyáztunk, hogy az utcában mi legyünk az elsők, akik tisztára söprik a járdát. Meg a környezetét. A fal tövétől a szekérútig. A gaz, az elhullott falevél vagy bármi, ami szemét, eltűnt. Pedig még csak hét óra volt. De akik templomba igyekeztek, már gyönyörködhettek, méltó volt a mi utcánk a vasárnaphoz. 

Minden úgy várta ezt a napot, ahogy mi szerettük volna. Vendéget vártunk. A konyhában anyánk sürgölődött, Bözsi zöldségért futott a kertbe, a szobákban Rózsi kinyitott ablakokkal szellőztetett, és az ágyra készítette a vasárnapi öltözéket. A fürdés után szappanszagú, befont hajú, ragyogó szemű kislányok várták a délelőtti vendéget. Az ebéd illata, a húsleves, a rántott hús, a fűszerek, a zöldség zamata hirdette: az egész heti, hajnaltól napestig tartó munka jutalma ím itt van, megjött az ünnep ideje, itt a vasárnap. Sűrűn ki-kikukucskáltam az utcaajtón, jön-e már a vendég. Aztán egymás mellé ültünk, és amikor nyílt az ajtó, egyszerre ugrottunk fel: megjött a vendég, a vasárnapi nagymama. Szépen felöltözve, komoly feketében. Az anyai nagymama. 

Hegedű a tölgyek alatt

Írta: Lugosi Csenge Anna     

A bácsi jó ideje magányos volt már. Két fia rég elköltözött mellőle, családot alapítottak, tőle messze éltek. Éppen nyugdíjba vonult asztalos munkájából, mikor elvesztette szeretett feleségét is, ennek már majdnem nyolc éve.

Az elmúlt időkön töprengett mindig a padon ülve, a nagy tölgyfák alatt. Az erdőben egy poros kis út futott zöld, virágok borította gyeppel, mindkét oldalon vastag, öreg tölgyek szegélyezték. Ott üldögélt minden délután egy kis ideig. Végigment a fasoron, majd vissza a támlás padra. Még mindketten fiatalok voltak és boldogok, mikor megismerkedtek, egymásra találtak itt, a keskeny kis erdei sétányon, amely fölé tavasztól őszig borult a fák koronája. Milyen régen volt! Lovas kocsik is jártak akkor erre, felverték a port a padokon ülő párocskákra, s zörgő zötykölődésük hallatára felrebbentek a galambok, rigók, verebek és harkályok. Hajnaltájt, mikor az első napsugarak behatoltak a védelmező ágak smaragd lombjai között, s a narancsos fényben úszó alkonyidőben is őzek rohantak el az első, és utolsó sétálók halk beszélgetésének szavára.  Őszi hajnalokon, s alkonyokon még a padocskák melletti, barátságos fényű lámpák sem tudták eloszlatni a gomolygó, sűrű ködöt, a fanyar illatú, színes levelekkel borított föld leheletét. Milyen sokszor sétáltak erre a gyerekekkel! Akkor még ő is fel tudott mászni a tölgyekre a fennakadt pöttyös labdáért, s a felesége is szívesen labdázott Lapuval, a Jack Russel terrierrel.